- te meg mit keresel itt?- kérdeztem egy sikítás után
-meglátogatlak - kuncogta még mindig vigyorogva. - csak nem megijedtél?
-hát nem számítotam arra hogy egy vadbarom beugrik az északa közepén a szobámba.
-talán nem tetszik, hogy utánad jöttem? -hajolt közelebb és a keze és felfelé kezdett csószni egészen az arcomig.
-undorító vagy!- sziszegtem és lelöktem az ágyamra. - menj vissza Amerikába! -álltam fel és kinyitottam az ajtót
-nem azért utaztam ennyit hogy egyszerűen elmejek.
-szerintem meg igen. megy vagy rád segítsek? - mutattam az ajtó túloldalára
-hiába próbálkozol nem fog menni . -terült el az ágyamon.
-Taylor Daniel Lautner! azonnal menj innen!!! - emeltem fel a hangomat.
-Tia Lutz sehova nem megyek addig amíg meg nem kapom azt amiért jöttem. - állt fel és megint közel jött hozzám.
- rohadtul nem érdekel hogy mit akarsz!
-engem viszont igen, hogy miért jöttem el idáig.
-aha és megkérdezhetem hogy miért is?
-miattad. -hajolt egészen közel.
-mondok valamit-hajoltam még közel - soha nem fogsz érdekelni!- sziszegtem mire ő magához rántott és megcsókolt. nagyon erősen tartott, nem bírtam mozdulni sem. nyelve bebocsájtást kért amit kicsit később meg is kapott. nem tudom miért, de lehet h örültem hogy megcsókolt.... egyszerűen nem értem miért......
amikor valakire dühös vagyok akkor ahhoz nem szólok hozzá, ha meg próbálna megcsókolni akkor annak lekennék egy pofont.. de neki nem... mi a fene ütött belém? valaki mondja már el!!!! zihálva váltunk el egymástól, Taylor pedig csak vigyorgott. Bassza meg most meg mi van én is vigyorgok mint valami értelmiségi fogyatékos... lehet hogy egyszer már tényleg el kéne menni valami féle szűrésre. egyáltalán létezik olyan hogy fogyatékosság szűrés. vagy olyan szak ahol azt tanulják hogyan szűrjék meg a fogyatékossággal küzdőket... ezen fölkuncogtam. most meg mi a fenééért röhögök itt egy magamban???
- egyet mondok...-kezdett bele de valaki berontott a szobába.
-eljöttem Tiához...
- ahogy én hallottam tőle nem éppen érdekelted....-morogta karait össze fonva a mellkasa előtt.- beszélhetnénk Taylor?- fordult az említett betolakodó felé. Taylor kisétált Bennel együtt..
Taylor szemszög:
lassan sétáltam Ben után míg nem egy szobához értünk. ott pedig lőre engedett.
-figyelj Taylor. én nem akarok semmit tőled... csak arra kérlek hogy hagy béként Tiát.- nyögte ki végül.
-Ben. az nem hinném hogy olyan könnyen menne.
-hinni a templomba kell. Taylor hagyd békén Tiát.
-Vagy?-kérdeztem kihívóan
-nincs vagy. csak arra kérlek hogy szállj le róla.
-Ben nem bírok, nem tudok!
-mert hogy?
-Mert szeretem! szerelmes vagyok belé!
-és ezt ő tudja?
-nem..- ültem le a vendégszobában lévő ágyra és a fejemet megtámasztottam az egyik kezemmel.
-miért...
-miét nem mondtam el neki eddig?- kérdeztem a tenyeremből fölpillantva.- mert nem voltam biztos az érzéseimben... és abban sem voltam biztos hogy Tia mit érez...
-nem próbáltam neki elmondani.
-de próbáltam célozgatni, tenni valamit de semmi.
-egyet tudok célozni az íjászatban kell. ezt mint jó magyar tudom... ne célozgass kerek perec mond ki mit akarsz!
-de...
-semmi de... nyomás!- állított fel Ben. majd kifelé kezdett lökdösni. amikor Tia szobájának ajtajához értem a szívem a tokomban dobogott, a kezem remegett. lassan lenyomtam a kilincset, óvatosan kinyitottam az ajtót majd bekukucskáltam. Tia az ágyán ült. háttal az ajtónak az ablakot bámulta. lassan bementem a szobámba.
megkellet köszörülnöm a tokomat hogy kiadjak bármilyen hangot is rajta.-Tia- nyögtem ki lassan. mire ő lassan felém fordította a fejét.
-igen?- kérdezte csillogó barna szemekkel. annyira szép szemei vannak...
-szeretnék valamit mondani.......
KOMITTTTTT!!!!!!! ;)
„Gyűlölöm a szavaidat, a hajadat, s amit érzel,
Gyűlölöm, ahogy vezetsz, azt is, ahogy nézel,
Gyűlölöm cipőd, s ha átjár tekinteted tőle,
Gyűlöletem oly heves, hogy rímet hányok tőle.
Gyűlölöm, gyűlölöm, ha hazudsz, és azt is gyűlölöm, ha nem,
Ha miattad nevetek, vagy ha könnyes lesz a szemem.
Gyűlölöm, ha nem hívsz fel, ha nem nézel felém,
S gyűlölöm, hogy nem gyűlöllek cseppet sem,
Szemernyit sem, nem gyűlöllek én.”
